Magyar írók, költők hatása egyházi irodalmunkra II. – Előadás Szatmárgörbeden

Programunk első része gyülekezeti kirándulás volt, a második része pedig egyháztörténeti előadás: Szenczi Molnár Albert hatása egyházi életünkre, ének-irodalmunkra.

Vasárnap délután érkezett meg a szatmárgörbedi református parókiára Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója, történelem szakos tanára, kedves feleségével Póti Fejér Boglárral, aki a Szatmárnémeti Aurel Popp Művészeti Liceum zeneszakos tanára. Előadónk, Póti Eduárd igazgató úr egyben a Rákóczi Szövetség Szatmári Szervezetének gazdasági elnöke, a Szatmárnémeti Szent István Kör alelnöke, aki legutóbb 2017-ben volt Szatmárgörbeden. Akkor a Reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott egy hosszabb előadás-sorozatot „A Reformáció nagyjai” címmel.

Most ugyan nem előadás-sorozat keretében történt meg az újbóli találkozás, hanem egyetlen előadás vonatkozásában, mégis kíváncsian várta mindenki ezt az alkalmat.



A templomban előfohászt követően a gyülekezet az 5. zsoltár 1. és 5. versszakait énekelte, majd rövid köszöntést követően kezdetét vette a tartalmas és színvonalas előadás.

Az egy alkalom nyilván nem elegendő összefoglalni mindazt, amit Szenczi Molnár Albert életével, életművével kapcsolatosan el lehetne mondani, arról, hogy személye és munkássága mennyire meghatározta az akkori és későbbi magyar kultúrát, irodalmiságot, egyházi hagyományt,  európai közvéleményt, stb.

Az előadó mégis igyekezett egy órában összefoglalni a leglényegesebb elemeket, szempontokat, és személy szerint úgy gondolom, hogy ez sikerült is neki.

A gyülekezet figyelt, hallgatott, megértett dolgokat. És ez volt a lényeg, hogy felfedezzük, megismerjük és szívünkbe zárjuk azt az örökséget, melyet elődeink, nagyjaink hagytak hátra az utókor számára.

Az előadást, köszöntést, ajándékozást követően egy zsoltár-feldolgozást énekelhettünk gitárkísérettel: A 8. Zsoltár: „Mikor látom egeidet…” (Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Sebestyén Márta, a „Tizenöt Zsoltár” c. albumból). Egyháztörténeti alkalmunkat a 25. zsoltár 1-2. verseinek eléneklésével és áldással zártuk.

Mindenekelőtt Istennek tartozunk hálával, hogy lehetőségül adta ezt a tanulságos és áldásos alkalmat számunkra. Köszönjük a résztvevőknek, hogy eljöttek, az előadónak, hogy figyelemfelkeltő és magával ragadó előadásával tanított bennünket.